A karikatúrák megrendeléséhez csupán két dologra van szükség. Az első, hogy vedd fel velem a kapcsolatot, míg a második, hogy szerezz nekem képet a karikatúra alanyáról.

Volt karikatúra, amit azért nem tudtam megcsinálni az életemben, mert mindössze egy darab kisméretű életlen fényképet kaptam a megrendelőtől. Volt olyan kapott fénykép is, amin a kutya meg a bogrács jobban kivehető volt, mint a célszemély arca.

Az első legfontosabb tehát, hogy legyen minél több, minél tisztább, minél mosolygósabb és minél világosabb fénykép annak az arcáról, akiről a karikatúrát szeretnétek elkészíttetni. Én az esetek döntő többségében nem ismerem az illusztráció alanyát, így rátok hárul a feladat, hogy bemutassátok őt nekem. Ha a képen be van festve a haja, de már nem úgy hordja, vagy a fénykép elkészülte óta van a karján egy bazi nagy sárkányos tetkó, vagy mostanában szakállat növesztetett – ezek mind olyan információk, amikről tudnom kell. Mindenkinek érdeke, hogy pontos legyen a kép!

Tudom, hogy nem könnyű képet szerezni az áldozatról. Érdemes valamilyen trükköt alkalmazni, ha már a facebook-on nem találtál elég jókat. Nagyon egyszerű és nagyon jó trükk például a következő.

Megkéred a karikatúrára kiszemelt barátot/rokont/munkatársat, hogy adjon pár mosolygós fényképet magáról, mert szeretnél a facebookra egy albumot csinálni a barátokról/rokonokról/munkatársakról. Két dolog történhet: hisz neked vagy nem hisz neked.

„Nemsokára szülinapom lesz, nem vagyok hülye.” Hát persze, hogy nem vagy hülye, ne haragudj, hogy ilyen átlátszó trükkel próbálkoztam. Igazából egy üdvözlőlapot akarok majd az ajándékod mellé nyomtatni, és ahhoz kellenének a képeid.

És meg is vagyunk. Ő megnyugszik, mert tudja jól, hogy lesz egy ajándéka, ami mellé kell ez a fénykép. De mivel a fénykép sorsáról már azt hiszi, hogy tudja mihez kell, ő csak azon fog töprengeni, hogy az üdvözlőlapon kívül milyen ajándékot fog tőled kapni. „Köszi, ez jó kép, de adj már még egyet-kettőt, mert lehet, hogy egy más színű üdvözlőlaphoz jobban megy majd egy másik kép.”

És tessék, a kezedben a képek. Sok trükköt bevethetsz, ha nem férsz hozzá a számítógépéhez, ha nem tudod megkérni vagy bevonni a párját, hogy küldjön neked képeket róla. De ez a legtisztább trükk, ha beavatod. Így az lesz az érzése, hogy őszinte vagy hozzá, és meg sem fordul a fejében, hogy ördögi tervedhez pontosan úgy asszisztál, ahogy azt te előre kitervelted, és már csak pár nap, és egy őrületesen jó karikatúrával hatalmas meglepetést fogsz neki okozni!

Nyilván, ha jó üzletet akarok magamnak, akkor azt javaslom, hogy bármilyen alkalomra és bárkinek adható karikatúra ajándékba. De fogalmazzunk inkább úgy, hogy nem az alkalom szüli a karikatúrát.

A legfontosabb dolgokat érdemes tisztázni. Mert az egy dolog, hogy te pénzt, szervezési időt és fénykép-hajkurászási energiát nem kímélsz, hogy boldoggá tedd az ünnepeltet, de vajon a leendő ajándék birtokosának a karikatúra lesz a legjobb választás?

Ha azt vesszük alapul, hogy a karikatúra nem nekünk, hanem az ünnepeltnek készül, akkor érdemes pár dolgot átgondolni. Ki az, aki tényleg örülne egy karikatúrának? Hogyan fogja fogadni?

Ha van humorérzéke, akkor az alany tökéletes. Ha van önkritikája, akkor szintén. Az ilyen típusú emberek tisztában vannak azzal, hogy nem muszáj mindig túl komolyan venni a világot magunk körül, és tudnak nevetni ugyanúgy magukon, mint másokon is.

Ha könnyű megnevettetni a leendő ünnepeltet, szintén jó választás a karikatúra. Képzeld csak el az arcát, amikor megpillantja magáról ezt a görbe tükröt. Ha jót hozunk össze, sírni fog a nevetéstől.

Szintén jó választás azoknak is, akikről tudjuk, hogy szeretik az illusztrációkat. Saját illusztráció, saját magáról – száz százalékig biztos választás. Ugyanígy jó választás a képregényrajongóknak, a rajzfilm és mese rajongóinak, a fiatalabb korosztálynak szinte kivétel nélkül. De a fiatalos felfogású időseknek is ugyanígy.

Egy-két típus van, akinek őszintén szólva nem ajánlom. Nem azért, mert én rosszat csinálnék róluk, erről szó sincs. Csupán annyi, hogy nem szeretném, ha a megrendelő pénzt fizetne azért, amit szívvel ad, de a célszemély egyáltalán nem értékel. Ilyenek lehetnek a könnyen sértődős, savanyú emberek. Az örökké elégedetlenek. Meg azok, akiknek nincs szíve. Az ilyeneket nem muszáj karikatúrával tesztelni. Bejöhet, sőt, akár pont a legidegbetegebb főnök fetrengene sírva a meglepetéskarikatúrája láttán. Másnap viszont ugyanúgy lecseszne, mint annak előtte. J

Az alkalom viszont tényleg bármi lehet, ami megéri számodra a szervezést. Legény- vagy lánybúcsú, esküvő, házassági évforduló, költözés, kitüntetés, előléptetés, új munkahely, babavárás, baba megszületése, névnap, születésnap, ballagás, érettségi, diploma, karácsony, hogy csak az ismert ajándékozási ünnepeket, eseményeket soroljam. De például kiváló lehet egy házavatási buliba, ajándék illusztráció a tulajdonosnak a falra, vagy a kolléganő búcsúbulijába, hogy ne feledkezzen meg rólunk. Esetleg a focicsapat leköszönő edzőjének, az osztály szalagtűzős táncot betanító tanárnőjének, vagy az utolsó év végén az osztályfőnöknek. Vagy apa irodájába, hogy mindig a szeme előtt legyen akár a család, akár egy róla készített vicces illusztráció. Szóval tényleg bármilyen alkalomhoz kitűnő ajándékötlet.

Az is egy gyakran elhangzó kérdés, hogy hogyan készülnek a karikatúráim. Néha meg is lepődöm rajta, pedig jobban belegondolva abszolút érthető, hogy ami nekem már természetes, az másnak még teljesen ismeretlen lehet. Néhány gondolattal megpróbálok közelebb vinni mindenkit a számítógépes rajz világába, egy kis kulisszák mögötti barangolás következik most.

• vázlat (tervrajz)

Az első táblagépem már huszonéves koromban került hozzám, addig alapvetően mindig papíron, füzetben vázoltam a tervrajzokat. Néhol precízen, néhol hanyagul megrajzolt karaktereket készítettem a kedvenc rajzeszközömmel, az utolérhetetlen Rotring ceruzával.

A következő fázis ezeknek a ceruzarajzoknak a számítógépre történő átmentése volt, amit egy sima szkennerrel könnyen meg lehetett ejteni. Ha nem volt kéznél szkenner, de jónak ítélt rajzot készítettem valahol, akkor pedig lefotóztam, és a fényképet másoltam fel a gépre.

Újabban – vagyis amióta teljesen megszoktam a rajztáblát, amiről eleinte egyébként teljes mértékben meg voltam győződve, hogy sosem leszünk barátok – már a Wacom táblagépemen vázlatozok. Egyből. Nincs füzet; ez a szakasz is áttevődött a számítógépre.

Készüljön tehát akár papíron ceruzával, akár táblagépen a tervrajz, mindig ez az első fázis.

• kihúzás (tusrajz)

Minél biztosabbak a vonalak a tervrajzon, minél jobbak az arányok, annál könnyebb dolog lesz vele a következő fázisban, ami nem más, mint a kihúzás. A kihúzás alapvetően a tervrajz, a ceruzarajz letisztázása – megerősítem a fontos vonalakat, nem rajzolom meg a maszatolást, a keresővonalakat, hangsúlyosabbra, vastagabbra veszem a kontúrt.

Ez már a táblagépemmel és a Wacom tollammal történik. Nekem óriási erőfeszítést jelentetett áttérni a filctollas kihúzásról a táblagépre. A probléma gyökere az, hogy a tollal rajzolsz egy kis táblán, de az eredmény a monitoron látható, tehát nem a kezed alatt sercegő ceruzavonásokat figyeled, hanem a monitort kell nézned közben, és ez – hogy egy kicsit drámai megfogalmazással éljek – olyan, mintha újra meg kellene tanulnod rajzolni.

Biztos van olyan, akinek ez nem okozott gondot, én a szerencsétlenebbik csoportba estem, mert rengeteget szenvedtem miatta. Nem úgy húztam a vonalat, ahogy éreztem, hogy húzom. Egyfolytában visszaléptem, ha szerencsétlenre sikerült egy-egy vonás, és ez még ma is előfordul velem. De alapvetően, ha lassan is, végül azért sikerült hozzászoknom.

• színezés

Lelket öntünk a vászonra. Az eddig fekete-fehér alkotásra ebben a szakaszban kerülnek föl a színek. Először csak az alapozás, azaz minden szín felkerül a helyére, majd jönnek az átmenetek vagy a tónusok, amivel éreztetni lehet a mélységeket, a kiemelkedéseket. A színezés nálam a legidőigényesebb folyamat, sok órát el szoktam ezzel pepecselni.

Amikor úgy érzem, hogy kész a színezés, akkor szoktam még egy kicsit utómunkázni – ha szükség van speciális feliratra, vagy valamilyen különleges színhatásra, effektre, akkor ezeket már ebben a végső stádiumban szoktam meglépni.

Körülbelül így készülnek az általam készített képregényes stílusú karikatúrák. Gyerekkoromban minden füzetem tele volt rajzolva, és filctollal színezgettem ki ezeket a firkákat. Ma pedig minden a gépen megy. Kényelmes, és nagyon sok lehetőség rejlik a számítógépes grafikában. Hála az égnek!

Gyakran hallok ilyen „segélykiáltásokat”, hogy „Tök jó volna, de nincs ötletem!”. Vagy olyat, hogy „El sem tudom képzelni, hogy mi lenne az igazi megoldás.”. Nincs ezzel semmi gond, sokan vannak, akik fantáziában nem olyan erősek – cserébe viszont nagyon racionálisak és céltudatosak. A természet egyensúlyra törekszik, szoktam mondani.

Szóval, a legfontosabb azzal tisztában lenni, hogy egy jó karikatúrának beszédes a képe. Ahogy ránézel, egyből látod, hogy miről szól, és csak ezután mélyedsz el az apró részletekben. Így, ha igazán profin akarunk dolgozni, akkor felülről lefelé tervezzük meg a karikatúránk kompozícióját.

Induljunk ki például abból, hogy először tervezzük meg a pozíciót. A pozíció megtervezéséhez ki kell választanunk egy szakmát, egy hobbit, egy elfoglaltságot, ami jellemző a karikatúra alanyára, és ez fogja nekünk megalapozni a karikatúránk kompozícióját.

Hősünk például sok ülőmunkát végez. Ha erre akarunk építeni, akkor nyilvánvaló, hogy egy ülő kompozíciót vázolunk belőle. Vagy ha végletekig odavan a barátnőjéért, akkor csinálhatunk egy Rómeó és Júlia szerű jelenetet is, erkélyes, hősszerelmes, térdelős beállítással. Ha pedig arra akarunk építeni, hogy imád bulizni a leányzó, akkor kapjunk az alkalmon, és alakítsunk ki egy partyzó kompozíciót.

Ezután válik érdekessé az elképzelés. Van egy ülő férfi, egy térdelő szerelmes és egy táncoló csajszi. Ez már mind jó alap, de akkor lesz igazán jó a karikatúra, ha megvadítjuk ezeket az ötleteket valamivel. A legjobb döntés az, ha felírunk mindent, ami csak eszünkbe jut az ajándékba szánt kép alanyáról.

Mert ha a jegyzetelés közben kiderül, hogy a bulizó lány például irtózik a pókoktól, és kedvenc színe a lila, akkor máris adott egy jó kis dzsungeltáncos jelenet, ahol mindenféle méretű pókok között táncol, egy lilás szerelésben. Vagy az ülőmunkát végző irodai munkatárs annyit ül, hogy egy díjátadón átveheti a „A legjobban ülő munkatárs” díját. Hősszerelmesünkről pedig, ha tudjuk, hogy testépítő, akkor a térdelő pózt keverhetjük egy bicepszmutogatós beállással is.

És ez mind-mind csak egy példa, amik tovább bővíthetők egyre apróbb részletekkel. Ha hegedül, akkor elrejtünk a képen egy hegedűt, ha van egy kisfia, akkor rajzolunk neki egy gólyát például, ami a csőrében hoz egy gyereket; vagy ha gyűjti a bélyegeket, akkor erre is építünk egy apró poént valahogyan. A lényeg az, hogy tudj meg róla minél többet!

„A kreativitás az, amikor az intelligencia jól érzi magát.” Ezt Albert Einstein mondta, és ez egy nagyon frappáns gondolat. Írd össze az alanyodnak, a főbb tulajdonságait, jellemvonásait, mit szeret, mit nem, és ez alapján már látni fogod, hogy mi is lenne az ideális karikatúra kompozíció a számára.

De semmi pánik, szívesen segítek, ha megkeresel.

Az oldalon található illusztrációk stílusának megértéséhez érdemes egy kicsit megismerkedni a karikatúra múltjával, eredetével. Egy rövid kutatás, és máris ellenőrizheti mindenki: a magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint az olasz caricare szóból ered, melynek jelentése eltúlozni, megterhelni. A karikatúra a magyar nyelvbe vagy az olasz, vagy a német eredetű szóból lett átvezetve. És beépült a nyelvbe a karikíroz szó is, ami a német karikieren szó átvételének valószínűsíthető. A XIX. század végén már találkozni a karikaturista szóval is.

Olyan sokat így nem is kell magyarázni a jelentésen. A karikatúra pontosan az, aminek látszik, egy görbe tükör, egy nyers gondolat, egy éles szobrászeszköz. Kidomborítja a fájó pontokat, a sebhelyeket, a meghökkentő részeket, és semmibe veszi a normális értékeket. Mint a mindenkori ellenzék. Vagy a bulvárlapok.

Így a karikatúra alapvetően inkább egy stílus. Az illusztrációval könnyen párosítható, de akár az irodalom, akár a szobrászat, akár a manapság divatos stand-up előadók mind élhetnek ezzel a stílussal, ha valamilyen kritikát akarnak megfogalmazni.

Az általam készült illusztrációk alapvetően azért nem ennyire agresszívek. Sőt, általában azt a célt tartom szem előtt, hogy csinosak és helyesek legyenek a rajzolt figuráim. Aki bírja a kritikát, az keményebb karikatúrát szokott kérni, a többiek jobb szeretik azt a speciális képregényes karikatúrát, amit én alakítottam ki az évek során: kedves, könnyed túlzások által szerethető, mosolygós karakterek, akiknek célja jó kedvre deríteni az őket a jövőben megfigyelő közönséget.

Technikailag sem hasonlíthatók össze az én illusztrációim az alapértelmezettnek vett karikatúrákkal. Nálam a tusrajz precíz, a színezés alapos és ragyogó, szemben az általános lendületes, gyors munkákkal.

Ezért is szoktam képregényes karikatúráknak hívni ezeket az ajándékba szánt illusztrációkat. Ha túlzóak is néhol, csak jó érzékkel, és sosem bántóak. Egy olyan fényképész vagyok, aki meglátja a szépet minden mosolygós arcban.