Az is egy gyakran elhangzó kérdés, hogy hogyan készülnek a karikatúráim. Néha meg is lepődöm rajta, pedig jobban belegondolva abszolút érthető, hogy ami nekem már természetes, az másnak még teljesen ismeretlen lehet. Néhány gondolattal megpróbálok közelebb vinni mindenkit a számítógépes rajz világába, egy kis kulisszák mögötti barangolás következik most.
• vázlat (tervrajz)
Az első táblagépem már huszonéves koromban került hozzám, addig alapvetően mindig papíron, füzetben vázoltam a tervrajzokat. Néhol precízen, néhol hanyagul megrajzolt karaktereket készítettem a kedvenc rajzeszközömmel, az utolérhetetlen Rotring ceruzával.
A következő fázis ezeknek a ceruzarajzoknak a számítógépre történő átmentése volt, amit egy sima szkennerrel könnyen meg lehetett ejteni. Ha nem volt kéznél szkenner, de jónak ítélt rajzot készítettem valahol, akkor pedig lefotóztam, és a fényképet másoltam fel a gépre.
Újabban – vagyis amióta teljesen megszoktam a rajztáblát, amiről eleinte egyébként teljes mértékben meg voltam győződve, hogy sosem leszünk barátok – már a Wacom táblagépemen vázlatozok. Egyből. Nincs füzet; ez a szakasz is áttevődött a számítógépre.
Készüljön tehát akár papíron ceruzával, akár táblagépen a tervrajz, mindig ez az első fázis.
• kihúzás (tusrajz)
Minél biztosabbak a vonalak a tervrajzon, minél jobbak az arányok, annál könnyebb dolog lesz vele a következő fázisban, ami nem más, mint a kihúzás. A kihúzás alapvetően a tervrajz, a ceruzarajz letisztázása – megerősítem a fontos vonalakat, nem rajzolom meg a maszatolást, a keresővonalakat, hangsúlyosabbra, vastagabbra veszem a kontúrt.
Ez már a táblagépemmel és a Wacom tollammal történik. Nekem óriási erőfeszítést jelentetett áttérni a filctollas kihúzásról a táblagépre. A probléma gyökere az, hogy a tollal rajzolsz egy kis táblán, de az eredmény a monitoron látható, tehát nem a kezed alatt sercegő ceruzavonásokat figyeled, hanem a monitort kell nézned közben, és ez – hogy egy kicsit drámai megfogalmazással éljek – olyan, mintha újra meg kellene tanulnod rajzolni.
Biztos van olyan, akinek ez nem okozott gondot, én a szerencsétlenebbik csoportba estem, mert rengeteget szenvedtem miatta. Nem úgy húztam a vonalat, ahogy éreztem, hogy húzom. Egyfolytában visszaléptem, ha szerencsétlenre sikerült egy-egy vonás, és ez még ma is előfordul velem. De alapvetően, ha lassan is, végül azért sikerült hozzászoknom.
• színezés
Lelket öntünk a vászonra. Az eddig fekete-fehér alkotásra ebben a szakaszban kerülnek föl a színek. Először csak az alapozás, azaz minden szín felkerül a helyére, majd jönnek az átmenetek vagy a tónusok, amivel éreztetni lehet a mélységeket, a kiemelkedéseket. A színezés nálam a legidőigényesebb folyamat, sok órát el szoktam ezzel pepecselni.
Amikor úgy érzem, hogy kész a színezés, akkor szoktam még egy kicsit utómunkázni – ha szükség van speciális feliratra, vagy valamilyen különleges színhatásra, effektre, akkor ezeket már ebben a végső stádiumban szoktam meglépni.
Körülbelül így készülnek az általam készített képregényes stílusú karikatúrák. Gyerekkoromban minden füzetem tele volt rajzolva, és filctollal színezgettem ki ezeket a firkákat. Ma pedig minden a gépen megy. Kényelmes, és nagyon sok lehetőség rejlik a számítógépes grafikában. Hála az égnek!